Lisszabon számtalan csodát rejt, olyan város, ami harmadik vagy negyedik alkalommal sem lesz unalmas és fog tudni újat mutatni. Három olyan negyedet mutatok most be, amik jellegzetes hangulatúak, könnyű őket megközelíteni, látványosak, mégis alig-alig vetődik erre turista.
Campo de Ourique
Campo de Ourique a belváros széle, aki itt lakik, még egyértelműen a központban érezheti magát, de a turisták zömének már távol van. Pesti hasonlattal élve hasonló a helyzete, mint Újlipótvárosnak. A példa már csak azért is áll, mert itt is egy egységes hangulatú lakónegyeddel állunk szemben, ahol nincsenek világraszóló látnivalók, csak kellemes, de élettel teli kis utcák. Campo de Ourique olyan, mint egy önálló város a nagyvároson belül.
Ha erre vetődünk feltétlenül érdemes felkeresni az egyik legjobb gasztropiacot, megkóstolni a világ legjobb csokiját a Coelho da Rocha és a Ten. Ferreira Durao sarkán, sétálni egyet a Prazeres temetőben, majd felülni a 28-as villamosra és visszamenni a belvárosba. Ráadásul 2024-ben hivatalosan is a negyed egyik cukrászdája, az Aloma készítette a legfinomabb pastel de nata-t a lisszaboniak szerint.
Ajuda
Ajuda szerencsétlensége (szerencséje?), hogy annyi látnivaló van Lisszabonban, hogy senki nem tud a végére érni. Ajuda tömve van látnivalóval, teljes felsorolást is nehéz adni, mégis alig-alig vetődik valaki ebbe a Belémmel szomszédos városrészbe. Éppen ezért a városnegyed álmoskás hangulatot áraszt, miközben néha teljesen valószerűtlen épületekkel találkozunk. A település régóta Lisszabon egyik mezőgazdasági hátországa, de az 1755-ös földrengés után fekvése felértékelődött, miután a király ide menekült a fővárosból. Ha van szabad pár óránk, mindenképpen érdemes a Belém fölötti városrészbe felkapaszkodnunk.
Mit nézzünk itt meg? Akad itt fantasztikus kilátást kínáló park szélmalmokkal (Parque dos Moinhos de Santana), elhagyatott királyi konyha (Rua da Nossa Senhora da Ajuda), az uralkodó elleni merénylet helyszínén emelt templom (Igreja da Memória), egy botanikus kert (Jardim Botânico da Ajuda), egy XIX. századi királyi palota (Palácio Nacional da Ajuda) és egy cuki városközpont szép templommal piaccal, éttermekkel (Boa Hora). Ajuda a város legnagyobb parkjának (Monsanto) lábánál fekszik, van egyeteme és a belvárossal klasszikus, régi villamos köti össze, amire nem préselődnek heringként az utazók.
Trafaria
Ha valaki el szeretne utazni vidékre úgy, hogy alig hagyja el a várost, Trafaria a tökéletes célpont. Ugyan a település busszal is megközelíthető, de az igazi élményt a Belémből induló komp jelenti. Trafariaban tényleg nincs mit csinálni azon felül, hogy csámborgunk a kis utcácskákban. Komplett kisvárosról beszélünk, ami a dombok és a Tejo közé szorult, saját piaccal, templommal, miegymással. A XX. század nem sok jót tartogatott a településnek, itt volt a Salazar-rezsim egyik börtöne, de volt itt fegyvergyár is, most egy hatalmas siló csúfítja a partot, pont ott, ahol Lisszabon legelső szabadidős fürdőhelye volt.
Trafaria híres jó haléttermeiről, vacsoraidőben ajánlatos errefelé járni.
Bármelyik városrészt szívesen megmutatom vezetett séta keretében is. További eldugott helyekért érdemes facebook oldalamat is követni.
Add comment
Comments